Harcok

Olyan világosan beszél az Isten és mégis olyan könnyen becsapom magam azzal, hogy velem minden rendben van, mert egyszer kimondtam az igent Jézusnak. De vajon ez elég? Vajon ennyi a megtérés, az Isten követése, a keresztyénség, hogy egyszer valamikor nagyon megérintett valami?
Az utóbbi időben nagyon élesen nekem zegeződik a kérdés újra meg újra: "Azt mondod igent mondtál Jézusnak, de mi a helyzet a test indulataival és kívánságaival? Azt mondod megtértél, de mi a helyzet azokkal a benned lévő gondolatokkal, tervekkel, vágyakkal, elhatározásokkal, amik nem Istentől valók?"
A megtérés több mint egy érzelmileg felfokozott pillanatban kimondott imádság. A megtérés egy nagyon komoly és határozott harc a világgal, önmagammal és azokkal a dolgokkal, amik nem Istentől valók.
"Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden!" (2Kor 5,17).

Nagyon határozottan és élesen állította elém az Úr ezeket a gondolatokat:
"Ha nem adom halálba azokat a bennem lévő dolgokat, amelyek nem Istentől valók, akkor azok küldik halálba Isten dolgait. "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették, indulataival és kívánságaival együtt" (Gal 5,24). Senki sem igazán a Krisztusé, amíg ezt meg nem tette."
Ezt pedig nem elég egyszer megtenni, hanem folyamatosan, újra meg újra meg kell tenni. Újra meg újra meg kell küzdeni a bennünk dúló indulatokkal, kívánságokkal, egyszóval az óemberrel.
Nem egyszerű a Keskeny úton járni, de olyan jó az, hogy a figyelmeztetések mellett azért van rengeteg bárorítás is, és tudhatom azt, hogy nem egyedül kell megharcolnom a dolgokat, mert a Seregek Ura van velem és Ő az, aki győzelemre vezet!