Az előző bejegyzésem óta elég sok minden történt...
A suliból néhány fiatallal és persze a vallástanárnővel imaheti szolgálaton vettünk részt Nagykárolyban. Az ottani adományokat jótékonysági célra gyüjtöttük. Énekeltünk, szavaltunk és dicsőitettük az Urat.
23-án, szombaton, a kéci ifivel és persze a tiszivel szolgáltunk Nagyszalontán, ugyancsak imaheten.
Hétfőn Margittán szolgáltunk a templomban.
Nem unatkozok! Szeretek énekelni! Nekem minden ilyen szolgálati alkalom egyben egy feltöltő alkalom is. Persze csak úgy válhat feltöltővé a dolog, ha szívből énekelsz (nem csak az embereknek, hanem) az Úrnak! Ha odafigyelsz arra amit énekelsz és ha engeded, hogy Ő megérintse a szíved! Csodálatos! Szeretem! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Igazad van, Kriszti. Az ÚRnak kell énkelni, szívből, odafigyelve arról, amit énekelsz... Én is szeretetk énekelni, főleg ha van kivel, s kedvem is van. Nagyon sokszor engem si fel tud tölteni, néha pedig elgondolkodtat... Látod... Isten milyen furfangos. Néha feltölt, néha lemerít, hogy újúlt erővel, újratöltve indulhassunk. Hát nem csodálatos???
VálaszTörlés