Szolgálatok

Az előző bejegyzésem óta elég sok minden történt...
A suliból néhány fiatallal és persze a vallástanárnővel imaheti szolgálaton vettünk részt Nagykárolyban. Az ottani adományokat jótékonysági célra gyüjtöttük. Énekeltünk, szavaltunk és dicsőitettük az Urat.
23-án, szombaton, a kéci ifivel és persze a tiszivel szolgáltunk Nagyszalontán, ugyancsak imaheten.
Hétfőn Margittán szolgáltunk a templomban.
Nem unatkozok! Szeretek énekelni! Nekem minden ilyen szolgálati alkalom egyben egy feltöltő alkalom is. Persze csak úgy válhat feltöltővé a dolog, ha szívből énekelsz (nem csak az embereknek, hanem) az Úrnak! Ha odafigyelsz arra amit énekelsz és ha engeded, hogy Ő megérintse a szíved! Csodálatos! Szeretem! :)

Töltődés...

Az elmúlt hetem nagyon unalmas volt. Az az igazság, hogy "lemerültem". Rég nem volt semmilyen feltöltő alkalom! Nah jó, mondjuk az ifik eléggé feltöltenek, de azok mégsem tudnak kitartani egy hétig. Ez az én hibám is, mert annyira elhagyom magam, hogy nem tudok kicsit jobban koncentrálni arra, hogy ne essek szét!
Milyen szerencse, hogy van nekem egy Mennyei Atyám, aki gondot visel és nem hagy szétesni. Aki látja azt, hogy milyen szükségem van egy kis feltöltődésre és aki megadja az áldást még mielőtt kérném Tőle!
Az elmúlt szombat egy áldásokban bővölködő nap volt, főleg az este. Margittán egy román keresztyén jótékonysági koncerten vehettem részt! Nagyon nagyon jó volt! A koncert végeztével boldogan és feltöltődve tudtam hazamenni!
Aki ott lehetett volna, de mégis kihagyta, az nem tudja mit hagyott ki!

Ha Isten velünk...

Egyre inkább tapasztalom azt, hogy ha időt szánok Istenre, akkor minden másabb. Más színben látom az egész világot!
Nem sok van már hátra a suliból, hamarosan félév vége! Most mindenki azon van, hogy az év közbeni hanyagságának az eredményeit valamiképpen egy kicsit kijavitsa. Ez az időszak még több időt vesz el tőlünk.
Az újévi fogadalmamat próbálgatom megvalósítani, de nem mindig jön össze, az az igazság! De ha mégis időt szánok Istenre, kisebb-nagyobb csodákkal gazdagítja szürke hétköznapjaimat. Persze természetesen az, hogy én időt szánok Istenre, nem garancia arra, hogy akkor most minden a legnagyobb rendben lesz az életemben, de tudhatom azt, hogy "azoknak akik az Istent szeretik, MINDEN a javukat szolgálja"!
És jelenleg valóban úgy érzem, hogy "Ha Isten békéje lakja a szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem..."!
És ne feledjük: Csak akkor lakja Isten békéje a szívünket, ha időt szánunk Rá!

Évzáró az ifivel

Egy újabb évnek érkeztünk a végéhez! Nekem nagyon hiányozni fog a 2009-es esztendő, mert rengeteg áldást kaptam ebben az évben. Rengeteg táborozáson, evagélizációs alkalmon és konferencián vehettem részt! Az Úr nem hagyta, hogy unatkozzak és azt hiszem ebben az évben kerültem hozzá a legközelebb. Ebben az évben tapasztalhattam meg a csodáit és közelségének boldogító erejét leginkább.
Mindez azonban nem történhetett volna meg, ha nem tartoznék egy olyan csodálatos ifjúsági közösséghez, amely bár néha elszomorít, néha idegesít, néha széthúz, de amely mégis Istenhez tartozik és ezért ha Őrá figyel akkor egy nagyon erős ellensége tud lenni a Sátánnak.
Óév utolsó estéjét is ezzel a kis csapattal tölthettem. Csodálatos érzés volt úgy átmenni az Új évbe, hogy közben a mi hatalmas Istenünket dicsőíthettük és Neki adhattunk hálát mindenért ami velünk történt az elmúlt évben!
Így kiértékelve az évet azt mondhatom, hogy a mi Istenünk nagyot alakított 2009-ben is!
Meggyőződésem, hogy ha még több időt szánnék Istenre, az életem még boldogabb és kiteljesedettebb tudna lenni!