Ez volt a témája annak az ifjúsági csendesnapnak, amit az érszöllősi barátaink szerveztek az elmúlt szombaton. Volt sok fiatal, sok éneklés, sok dicsőítés.
Felvetődött a kérdés, hogy miért érdekli az embert a világvége, miközben nem érdekli őt a világ? Az ember pusztítja és nem vigyáz a világra. De akkor mégis miért érdekli? Itt valami nem stimmel... Miközben mi a világvégén gondolkodunk, aközben igazából magunkra gondolunk. Az ember kész szembenézni a világvégével, csak ne haljon meg. Az úgynevezett "világvége filmek" is erről szólnak: egy pár ember mindig eletben marad (a világvége után).
Ezeket a világvégét jelző dátumokat az emberek csak azért találják ki, mert így gondolkodnak: "2012-ben úgyis meghalunk. Bulizzuk ki magunkat addig!" Aztán persze mindíg elmrad a világvége.
A világi ember a halála előtt akarja kibulizni magát. A hívő emberben viszont felvetődik a kérdés: "Mi van, ha a buli csak a halál után kezdődik?"
Érdemes elkondolkodni ezen... :)
"Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és a szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek
mondom: Vigyázzatok!" Mk 13:32-37
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tetszik... elgondolkodtató...
VálaszTörlés